Sok - sok éve, 1972 június 17-én fontos esemény forgatta fel az USA közvéleményét: öt kormánynak dolgozó személyt tartóztattak le ugyanis a washingtoni Watergate épületben, mert betörtek a demokrata párt irodáiba és lehallgató-készülékeket helyeztek ott el. Alig 25 hónappal később (1974 augusztus 9-én) az Egyesült Államok elnöke, Richard M. Nixon lemondani kényszerült elnöki hivataláról. Az amerikai közvélemény és igazságszolgáltatás nem tűrte, hogy Nixon megússza a lehallgatási botrányt.
Ma, Magyarországon hasonlóan komoly ügy borzolja a kedélyeket: a Direkt36 ugyanis (kb 24 órával ezelőtt) leleplezte, hogy egy kizárólag kormányok által megvásárolható izraeli szoftverrel (a neve: Pegasus) 300 hazai közszereplőt (!) újságírót, politikust, jogászt és egyéb személyt figyeltek meg (nyilvánvalóan és egyértelműen kormányzati megbízásból). Az első kérdés (bennem legalábbis):
"tényleg ennyire paráznak odafönt az ellenzéki értelmiségiektől?"
Ami magát az esetet illeti: a kormány tagad, sőt bagatelizál, az ellenzék ügyetlenkedik, a lakosság meg a vállát vonogatja. Hááát nem vagyunk egy Amerika. Ott már 72-ben belebukott egy hasonló ügybe egy elnök, itt meg nem is nagyon idegeskedik a kabinet. Miért is tenné? Nem tartanak semmitől. Az itteni lakosság nem az a gyorsan ítélkező tömeg. Jó, oké, Gyurcsány ellen megmozdultunk, de hol vagyunk már attól.
A magyar Watergate - hogy egy nagy magyar film-klasszikust idézzek - olyan, mint az 50-es években narancsként termesztett citrom: "kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk".
***
2021.07.18.(11:55)